Több évtizede a hajózás szolgálatában


3D fotógaléria:

Az alábbi anaglif térhatású fotók nézegetéséhez mindenképpen szükség van egy 3D (vörös - cián) szemüvegre !


   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred
   Fotó:PappLászló(B)alatonfüred      Fotó:PappLászló(B)alatonfüred





Hogyan működik?

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lesz a kétdimenziós képből három, először meg kell érteni, hogyan működik az emberi látás. Az emberi látás un. binokuláris látás, ami azt jelenti, hogy a két szemünkkel látott képet agyunk "egybeolvasztja". A két szemünkkel látott kép - és most tekintsünk el attól, hogy nem ugyanazt a területet látjuk a jobb és bal szemünkkel - nem pontosan ugyanolyan, a mélységet, vagyis a dolgok távolságát agyunk a két kép közötti különbségek alapján "számolja ki". Végezzünk el egy egyszerű kísérletet: csukjuk be a jobb szemünket, majd emeljük fel az egyik ujjunkat és takartjuk el vele ennek a cikknek valamely szavát, úgy, hogy ujjunk kb. 10 cm-re legyen a monitortól. Ha megvan, akkor ujjunkat ott tartva most a bal szemünket csukjuk be; jobb szemünkkel látszik a kitakart szó. Önpusztító hajlamúak kipróbálhatják azt is, hogy mennyire könnyű mondjuk egy labdát elkapni térérzet nélkül úgy, hogy csak az egyik szemünket tartjuk nyitva...

A 3D-s képalkotás alapjai

Az emberi látás fenti működési elvét alapul véve a térhatású érzet viszonylag egyszerűen reprodukálható egy kétdimenziós felületen is, ha el tudjuk azt érni, hogy a rajta található információk egy részét csak a bal, míg egy másik részét csak a jobb szemünk lássa. Erre a gyakorlatban több megoldást is kitaláltak, mostani cikkünkben ezek közül azokat vesszük sorra, amelyeket az otthoni szórakoztatóelektronikai készülékek már használnak, vagy a közeljövőben használni fognak.

Anaglif képalkotás

Az anaglif rendszer színszűrők használatán alapszik, először 1853-ban használták. Az anaglif képhez a nézőnek szüksége lesz egy olyan szemüvegre, amelynek a jobb és bal szeme eltérő színszűrőt használ. A gyakorlatban ez a legtöbbször vörös-cián kombinációt jelent, de a szemüveg lehet akár sárga-kék is. Az anaglif kép a jobb és bal szem számára is tartalmazza az információkat, azonban a bal szemen lévő színszűrő kiszűri azokat az információkat, amelyek csak a jobb szemre tartoznak, és fordítva.

3D A jól ismert szemüveg

Aki találkozott már korábban is 3D-s képpel, az nagy eséllyel ezzel a technológiával találkozott; a jól ismert piros-kék szemüveges megoldás messze a legolcsóbb alternatívát jelenti. Viszont ezzel gyakorlatilag minden előnyét el is mondtuk, míg hátrányából több is akad. Az egyik az, hogy a színszűrők alkalmazása miatt valódi színes képet ezzel a módszerrel nem lehet előállítani, de gondot okoz az is, hogy az eltérő színszűrők fényáteresztő képessége sem egyforma, így a két szem nem ugyanolyan fényesen látja a tárgyakat.

3D Hibái ellenére az anaglif módszer gyakori

Az anaglif technológia ennek ellenére eléggé elterjedt, számos játékban, DVD és Blu-ray lemezen, sőt egyes tévésorozatok esetében is találkozhatunk vele, de emellett kiváló oktatási célokra, valamint a NASA is előszeretettel használja.


Készítette: PappLászló(B)alatonfüred